Era naplója

Tulajdonképpen elérkeztünk egy olyan szakaszba az életünkbe - ami talán még sose volt -, hogy nem történt tényleg semmi említésre méltó sem. Persze zajlik az élet, suli van meg ovi, és mi is dolgozunk, de valahogy elkerült most bennünket az a velünkmindigtörténikvalami érzés.

Szorgalmasan eszem a szénhidrátmentes, ellenben nagyon egészséges kajákat :) Nagy szerencsém van azzal, hogy imádom a zöldségeket, nyersen-főve-párolva-mindenhogyan, a salátákat. Ja, és a csirkehús a kedvencem. Meg hát ugye rákattantam a köles-kuszkusz világra is - isteni köleskoch-ot készítettem például.

Nos igen, az meg hirtelen eszembe jutott, hogy az első mondatomat egyből meg is cáfolom, mert apának szülinapja volt :) Isteni Sacher tortát sütöttem, amiből aztán hősiesen jól nem is ettem. Bővítettük a Zippo gyűjteményét is pár darabbal, asszem örült neki. És vacsizni is elvittem szombaton még, de ezek a dolgok igazából annyira egyszerűnek tűnnek, hogy szinte eszembe se jut, amikor valakinek mesélni kellene róla, hogy történt e valami velünk...

Az meg, hogy megjött a jó idő két  dologra ösztönöz. Az egyik, hogy hihetetlen akarás van bennem az iránt, hogy csatangoljak a jó levegőn. A másik pedig a félelmem az irányba, hogy megmutatta magát már a jó idő, de jön még kutyára dér - meg ránk is :D

Az elmúlt időszakunkat kimondatlanul is ugyanúgy értékeljük mindketten, egy hullámvasúton utaztunk mindig is, melynek nemrég értünk a legmélyebb völgyébe. Hibáztam, hibáztunk sokat. Vannak közte banális kis apróságok, és megbocsájthatatlannak tűnő bűnök is. Mégis túlléptünk rajta - minden tiszteletem a választottamé -, átértékeltük a közös életünket, és bár még hosszú az út, de együtt megyünk rajta tovább. Fel kell építenünk valami újat, közösen.

Nem volt könnyű eljutni oda, ahol most tartunk, és nem is tudom, hogy érkeztünk ide... Csodálom, és tisztelem életem párját, nem tudom, hogy én meg tudtam volna egyáltalán bocsájtani, ahogyan ő tette. Azóta sokkal jobban felnézek rá, becsülöm. Persze a rossz időszakok azóta sem kerültek el bennünket, például lélekben pocsék karácsonyom volt.

Az élet olyan rövid, és ez most nem csak üres frázis! Annyi mindenen mentünk már közösen át, és nem mellesleg a tizenkét év az tizenkét év. Nem lehet egyik napról a másikra sutba dobni, igenis érdemel annyit, hogy próbálkozunk.

Hogy mi lehet az örök szerelem titka, azt szerintem nincs élőlény a földön, aki meg tudná mondani. Hogyan lehet feléleszteni a tüzet újra? Gondolkodom rajta erősen, hogy hogyan is történt, de most határozottan ki merem állítani, hogy újra szerelmes lettem a férjembe!
Egy közös élmény, kicsit több kedves szó, szerelmes üzenet, és úgy érzem, megremeg a szívem, ha meghallom a telefonom üzenetjelző hangját. Megmosolyogtat, könnyeket csal a szemembe a sok kedves szava, boldogan vár, és tudtomra adja, hogy hiányzok neki, ha nem vagyok vele. Boldog vagyok!
Hogy miként jutottunk ide, ebbe az idilli állapotba, az örök rejtély marad számomra, nem gondolkozok, csak egyszerűen élvezem...

Persze a gyarló ember mindig a rosszat keresi a jóban, de ki az, akinek nem fordul meg a fejében, hogy meddig lesz ez így? Vajon ellaposodik ez is, és visszazökkenünk a nyúzott mókuskerekünkbe, ahol a fáradtságtól már csak megbántani tudjuk egymást este? Ahol azon is veszekszünk, aminek semmi jelentősége...
Táplálni akarom a tüzet, örökre égetni! Ez a nagy küldetés nekem most, mert még egyszer nem engedem el, örökké fogom a kezét!

"Te vagy a tükör, hol magamra látok;
az ablak: abból nézem a világot,
s labirintus: mindig benned járok."

Tegnap eljött a 2 hetes mérlegelés ideje. 
A szabály a versenyben az, hogy 2 hetente mérlegelés, azaz súly adatokat kell megadni, minden 2. súlyadat mellé pedig a cm-eket is (mell, derék, csípő, comb, vádli, kar).

Nos, jelentem, iszonyatosan boldog vagyok, hiszen a 2 hetes súlyadatom -5kg-ot mutat! Számomra ez fantasztikus eredmény magamtól, iszonyatosan boldog vagyok!!! És elmondhatom most már nyugodtan, mert nem csak egy fellángolásnak tűnik így 2 hét viszonylatában:

• Nem a kg csökkenés tesz boldoggá, hanem pl hogy a hétvégi bulin úgy éreztem, végre jól nézek ki - ez minden számnál fontosabb
• Ma reggel 1 kefírt szerettem volna reggelizni kis lenmaggal vegyítve - a felét bírtam megenni, és úgy éreztem, teljesen tele vagyok - ez azért iszonyatosan jó, mert mindig annyit ettem, hogy szerintem 3 embernek is elég lett volna
• Persze jó lenne, ha több időm lenne a tornára, de nem erőltetem, ahogy sikerül helyet találnom neki, úgy nyomom. Ez lehet, hogy 1x van egy héten, lehet, hogy 4x. Majd beáll ez is, de addig is, mennek a kilók egyelőre enélkül is lefelé :D

Összességében nagyon boldog vagyok, és végre kezdem jól érezni magam a bőrömben!

Tegnap hatalmas boldogság kerített hatalmába! Történt ugyanis hogy nadrágot szerettem volna venni magamnak, és nézzenek oda, jó volt rám a 31-es méret! Még talán lehetett volna 30-as is, ha lett volna...

Ezen aztán felbuzdulva vettem egy felsőt is, egy tulajdonképpen nyári felsőt, merthogy ujjatlan, és csipke a hátulja ;) Nagyon csini, de még mennyire az lesz, ha elérem a kitűzött célom! Sálálálá, szép az élet, csak meg kell érte küzdeni!

Most megint egy mentegetőzésnek tűnő topik jön, pedig jelenleg ez okozza a legnagyobb fejtörést nekem, azaz hogyan találjam meg a megfelelő időt arra, hogy minden nap sportoljak valamennyit.
Csak hogy egyszerűsítsem, íme példának a tegnapi napom.

Reggeli teendők: gyerekeket kelteni, ruha, tízórai csomagolása, öltözés, nyűglődés, hiszti, mitvigyekazoviba, iskolást noszogatni, hogy ne késsen el, odaérni az oviba időben… Innen indul az én programom, autó felvétel, indulás a napi 2x100 kilóméteremre.
Nyilván nem részletezem, hogy mit csinálok napözben, hívjuk egyszerűen csak munkának :), aminek nem lehet része sajnos semmilyen mozgás.
Hazaérkezés: ½ 7 L - ami nagyon ideális esetben legkorábban is 17.15, de ennél lehet sokkal később is, függ attól, mennyi munkám van… Ezután a szokásos bevásárlás, vacsora készítés, apró takarítás (seprés, mosogatás, általános rend, ugye), összekészíteni a másnapi esetleges tora-uszoda-kitudja mi cuccokat a srácoknak.
Ilyenkor már jó esetben is 8 óra van, srácoknak fürdés, esti rituálé lefekvés – sokszor a nap fénypontja – végre leülhetünk nyugodtan, nem kell igazságot tenni két felháborodott-megsértődött testvér között J Ilyenkor jut idő ránk, felnőttekre, magunkra.
Igaz, nekiállhatnék 9 után, de olyankorra már annyira fáradt vagyok, hogy örülök, ha bezuhanok az ágyba.

Azt már említettem, hogy a reggelek nekem kész rémálomnak tűnnek, hiszen először is fel kell kelni, magamhoz kell térnem. Ehhez nekem nem kevés idő kell. Tudom, ezek mind kifogásoknak tűnnek, vagy azok is, de nekem igenis problémák! Ma is tuti, hogy fél 7 előtt nem érek haza L Persze azokon a napokon, amikor home office-ba nyomom, na olyankor beiktatok egy minimum 40 perces RR teljes átmozgatást, plusz egy kis has. De pl ezen a héten ez esélytelen, biztosan minden nap ingázok.

És igen, tudom, el kell dönteni, hogy mi a fontos, és ez nekem fontos, ellenben nem szeretném, hogy kötelezően elvégzendő legyen úgy, hogy utálom, hogy fel kell kelni, vagy nincs erőm már este, de muszáj tornázni. Ezzel csak azt érném el, hogy megutálom.

És akkor mi a megoldás? Valószínű az, hogy csinálom, amikor úgy érzem, hogy van rá időm. Ha ez heti egy, akkor heti egy. Így is eggyel több, mint amennyit eddig csináltam J

Naná hogy nem mentünk se uszodába, és tulajdonképpen sehova sem hétvégén. Annyira nagyon lusta - vagy inkább fáradt? - voltam... Mondjuk áldom az eszem, és nem harangoztam be előre a lurkóknak, így csak magamnak tartoztam elszámolással e téren.

És amúgy ma sem tudok magamhoz térni, már alapból fejfájással ébredtem... Érzem, hogy az egész napom tiszta gáz lesz, pedig hosszú és gyötrelmes hét vár rám, amit ma kell megalapozni. Erre apa ma felhív, hogy otthon marad pár napot, tegyek én is így. Na, mindenre lesz lehetőségem a héten, ami a szívás kategória - erre pont nem :( 
Majd legközelebb összehozzuk. Legközelebb a nyaraláskor...

Barnus készül a farsangra, katona lesz :) Patrik is izgul, csak ő már másként, disco van a felsősöknek, nem holmi beöltözéses teadélután :D 

És hol is tartok a nagy fogyókúra versenyben? -2,2 kg, és azt most nem összegeztem, hogy ez centiben mit takar...
Múlt héten a lustaságom győzött, és csak 2 tornát nyomtam. Igaz, abból az egyik hősiességem jeleként reggel!!! Kész rémálom volt felkelni, de az utána lévő kellemes, énmártettemvalamit érzés elkísért egész nap. 
Ezzel az opcióval mindenesetre óvatosan bánok, nem nekem találták ki a reggeleket :) Egyébiránt én tényleg akarok időt szakítani rá, természetesen az ésszerűség keretein belül, de olyan nehéz. És ez most nem csak duma... Hazaérek jó esetben fél hatra, bevásárlás, kaja, gyerekek, hét vége felé már mosás/vasalás, persze plusz napi takarítás... Kinek van kedve 10 órakor nekiállni bárminek is? Amíg a srácok fent vannak, esélytelen, hogy bármit is nyomjak. Elképzelem, ahogy Barnus végig anya nézd, anya inkább így csináld, anya kérek inni, anya-anya-anya... :D

Pár nap alatt tulajdonképpen nem történt velünk semmi, mégis sok minden :)

Barnussal suliba voltunk iskolanyitogató foglalkozáson. Ez volt a második, amin részt vettünk. Nekünk sok újdonság nincs ebben, hiszen Patrik is oda jár, így nem is kérdés, hogy a kis manó is ebbe az intézménybe megy. Mielőtt kezdődött volna a program (ilyenkor a gyerekek elvonulnak a tanító nénikkel az osztálytermekbe, és játszanak - most éppen álarcot készítettek, nekünk pedig roppant unalmas iskola és tanító bemutatkozásokat tartanak) Barnus lelkére kötöttem, hogy jól nézze meg a tanító párosokat, mert neki kell döntenie, hogy kiket szeretne a tanítóinak :) Természetesen a maga kis módján azt válaszolta a délután végén, hogy neki mindegyik tanító néni tetszik :P
Érdekes egyébként, Patrik egyből kiválasztotta a számára megfelelő párost már az első alkalommal, és szerencsénkre nekünk is egyezett a véleményünk. Nos, most nehezebb helyzetben vagyunk, Barni nem volt ennyire határozott, ami meglepő, mert általában pedig az - nagyon is. Mondjuk az egyik páros Patrik tánc, a másik pedig a dráma tanára. Szerinte kedvesek, ámbár azt nem tudta megmondani, hogy mi a nevük :O Végül is még csak fél éve tanítják őt :D

A hét második felében készítettem rozmaringos csirkét kuszkusszal, ma pedig paradicsomos fokhagymás zöldséges csirkét kölessel - az egészség és fogyókúra jegyében, ugye. Nekem bejött mindkettő, Patriknak is, aminek kifejezetten örülök, mert ha tehetné hamburgert enne gyros-al, desszertnek pedig pizzát :D Barnusunk persze meg sem kóstolta, szerinte nem volt jó szaga... Apának pedig inkább nem is kínáltam ;)

Holnapra tervezem hogy uszodába megyünk, ámbár ezt múlt vasárnapra is így gondoltam. Mondjuk most nincs csúszós út, sem farkasordító hideg sem, így talán több kedvem lesz. Vagyis igazából kedvem lenne, csak valahogy megoldhatnám azt, hogy egyből ott legyünk, és ha végeztünk meg teleportálnánk haza :D

Pihenünk, tévézünk, lustálkodunk. Annyira ránk fér, legalábbis ránk, mint felnőttekre...

Barnus, aki amúgy nem a rakodásról, vagy éppen szót fogadásról híres, a tegnapi napon ámulatba ejtett minket... és reggel folytatta :)

Anya mit tesz minden nap? Megkéri szépen a gyerekeket, hogy mostaztánmártényleg tessék rakodni. Mi történik erre? Nagyjából semmi. Majd sok kérés-veszekedés után eljutunk oda, hogy Patriknak muszáj lesz elrakodni, mert hát ugye ő a nagy és okos tesó - szegény.

Mi történt tegnap? Kimondtam a szokásos varázsszót: rakodni. Erre Barnusunk azonnal nekiállt, áthordta a gyerekszobába a motyókat, összerakta a kirakót, amivel pedig közösen játszottak, majd kiküldte Patrikot a szobájukból, hogy őt ne zavarja rakodás közben :O 

És ha mindez még nem lett volna elég, egyszer csak szól, hogy nézzük csak meg mit csinált: Patrik ágyát elkészítette, tükör simára kiterítette a takaróját, és elhelyezte szépen a párnáját, mellé a plüssét, amivel alszik. Majd megcsinálta a saját ágyát és az enyém is! Magától, egyedül...

Ma reggel, a szokásos rutin, kijövök a fürdőből, és mit látok? A kis gézengúz öltözik, már félig készen van :O:O 
Minden reggel veszekedni kell vele, hogy méltóztasson legalább felemelni a lábát, hogy könnyebben rá tudjam erőszakolni a ruháját...

Nem tudom, hogy ki és mit csinált a gyerekemmel, de nagyon köszönöm!!!! :D

Valószínűleg nem váltom meg a világot azzal a kijelentésemmel, hogy utálom a hétfő reggelt! Tulajdonképpen elmondható rólam nagy általánosságban, hogy minden reggelt utálok! Nem szeretek felkelni, én az a tipikus "csakmégötpercetkérek" visszaalvós fajta vagyok... Képes vagyok egy órán keresztül csak még 5 percet aludni, hogy aztán rohanhassunk, veszekedhessek a gyerekekkel, hogy siessenek, öltözzenek. Tudom, ez nem szép dolog, de hát mutasson nekem valaki olyat, aki tökéletes :)

Persze ma sem volt ez másként. Barni cipőfűzője kifűződött, amit nem tudtam visszatenni, mert kész műtét lett volna a folyamat (és nem azért, mert béna lennék, hanem mert a kutya korábban lerágta róla a 'végét') a kajám a hűtőben hagytam, amiért vissza kellett menni (és mivel ugye nem ehetek holmi büfés gyorskaját, hát vinnem kell), a lift nem volt jó - és miért is ne, ugye a kilencediken lakunk. Barnusom lelkesen szaladt lefelé mind a kilenc emeleten, plusz a magasföldszint ugye, ami arra volt jó, hogy a 700 méterre lévő oviba vezető útra már elfáradt :D Kérem szépen, a hétfő reggel neki is hétfő reggel!

Természetesen nem vártam sokat, tudtam, hogy jeget is kell kaparnom - kesztyű nélkül, merthogy azt otthon hagytam ügyesen.

A 0-ás havas-jeges volt, mindenki töszörgött, mert ha csillog, az már piros riasztás...

Mindent egybevetve: csak pozitívan szabad gondolkoznom, a hét maga ennél már csak jobb lehet!  

Fiaim születése előtt mindig is vékony voltam - talán túlságosan is. Ehettem akármennyit, nem híztam egy cseppet sem. Nem tudtam, milyen az, ha nem vagyunk magunkkal megelégedve, ha másmilyen alakra vágyunk.
Aztán megszületett Patrik, és az évek során szépen lassan növekedtem én is. Barnussal már nem kis felesleggel indultam neki azoknak a csodás hónapoknak, hogy még jobban szaporítsam a kilóim számát.

Tulajdonképpen számomra is meglepő, hogy én, aki egész gyerek-, és fiatalkoromat versenysporttal töltöttem, milyen lusta is vagyok... Próbálkoztam már sokféle diétával, kúrával, sikeresen, majd sikertelenül. Mindig leadtam sokat, ami vissza is jött, sokszor sokszorosan...

Tavaly január elsején kezdtem bele ismét, és most szándékosan nem mondok sem diétát, sem kúrát, mert ugyan elcsépelt szó, de leginkább életmódot váltottam. 
Kevesebb, vagyis inkább semmi szénhidrát, annál több saláta, zöldség és hús, na és persze a korábbi halálra-zabálásokhoz képest töredék mennyiséggel.
Sikerült 5 hónap alatt 14 kilótól megszabadulni, ami határtalan örömmel töltött el! Így hát elengedtem magam...
Nem, nem ment vissza az összes leadott kiló, tartottam vagy fél évig, majd pont egy hete 4 kilóval többet mutatott a mérleg.

Így érkeztem el oda, hogy most hétfőtől ismét belevágtam!

Amit tudok: nem akarok éhezni, olyat akarok csinálni, amit nem hagyok abba, ha meg van a várt eredmény! Nem fogok napi kalóriát számolni, halálra edzeni magam.

Amit tettem a héten, hogy tornáztam már 3x (Norbi duci tréning, RR 40 perc teljes átmozgatás 2x) - izomláz a köbön :)
Ehhez jön majd szándékaim szerint heti egy uszoda a srácokkal, tavasszal pedig futás és fitnesz park.

Hetente egyszer mérem magam, és nem csak súly, hanem cm-ben is. A cél adott, a kitartásom jelenleg törhetetlen - csak maradjon is így! :)

Mivel ez a mozgás már most több, mint amennyit az elmúlt 5 évben tettem, magamnak garantáltam az eredményt :D

Még egy dolog, ami motiválhat - és fog is: regisztráltam Nono 8.nagy fogyókúra versenyére is :)