Tulajdonképpen elérkeztünk egy olyan szakaszba az életünkbe - ami talán még sose volt -, hogy nem történt tényleg semmi említésre méltó sem. Persze zajlik az élet, suli van meg ovi, és mi is dolgozunk, de valahogy elkerült most bennünket az a velünkmindigtörténikvalami érzés.
Szorgalmasan eszem a szénhidrátmentes, ellenben nagyon egészséges kajákat :) Nagy szerencsém van azzal, hogy imádom a zöldségeket, nyersen-főve-párolva-mindenhogyan, a salátákat. Ja, és a csirkehús a kedvencem. Meg hát ugye rákattantam a köles-kuszkusz világra is - isteni köleskoch-ot készítettem például.
Nos igen, az meg hirtelen eszembe jutott, hogy az első mondatomat egyből meg is cáfolom, mert apának szülinapja volt :) Isteni Sacher tortát sütöttem, amiből aztán hősiesen jól nem is ettem. Bővítettük a Zippo gyűjteményét is pár darabbal, asszem örült neki. És vacsizni is elvittem szombaton még, de ezek a dolgok igazából annyira egyszerűnek tűnnek, hogy szinte eszembe se jut, amikor valakinek mesélni kellene róla, hogy történt e valami velünk...
Az meg, hogy megjött a jó idő két dologra ösztönöz. Az egyik, hogy hihetetlen akarás van bennem az iránt, hogy csatangoljak a jó levegőn. A másik pedig a félelmem az irányba, hogy megmutatta magát már a jó idő, de jön még kutyára dér - meg ránk is :D
Utolsó kommentek