Pár nap alatt tulajdonképpen nem történt velünk semmi, mégis sok minden :)
Barnussal suliba voltunk iskolanyitogató foglalkozáson. Ez volt a második, amin részt vettünk. Nekünk sok újdonság nincs ebben, hiszen Patrik is oda jár, így nem is kérdés, hogy a kis manó is ebbe az intézménybe megy. Mielőtt kezdődött volna a program (ilyenkor a gyerekek elvonulnak a tanító nénikkel az osztálytermekbe, és játszanak - most éppen álarcot készítettek, nekünk pedig roppant unalmas iskola és tanító bemutatkozásokat tartanak) Barnus lelkére kötöttem, hogy jól nézze meg a tanító párosokat, mert neki kell döntenie, hogy kiket szeretne a tanítóinak :) Természetesen a maga kis módján azt válaszolta a délután végén, hogy neki mindegyik tanító néni tetszik :P
Érdekes egyébként, Patrik egyből kiválasztotta a számára megfelelő párost már az első alkalommal, és szerencsénkre nekünk is egyezett a véleményünk. Nos, most nehezebb helyzetben vagyunk, Barni nem volt ennyire határozott, ami meglepő, mert általában pedig az - nagyon is. Mondjuk az egyik páros Patrik tánc, a másik pedig a dráma tanára. Szerinte kedvesek, ámbár azt nem tudta megmondani, hogy mi a nevük :O Végül is még csak fél éve tanítják őt :D
A hét második felében készítettem rozmaringos csirkét kuszkusszal, ma pedig paradicsomos fokhagymás zöldséges csirkét kölessel - az egészség és fogyókúra jegyében, ugye. Nekem bejött mindkettő, Patriknak is, aminek kifejezetten örülök, mert ha tehetné hamburgert enne gyros-al, desszertnek pedig pizzát :D Barnusunk persze meg sem kóstolta, szerinte nem volt jó szaga... Apának pedig inkább nem is kínáltam ;)
Holnapra tervezem hogy uszodába megyünk, ámbár ezt múlt vasárnapra is így gondoltam. Mondjuk most nincs csúszós út, sem farkasordító hideg sem, így talán több kedvem lesz. Vagyis igazából kedvem lenne, csak valahogy megoldhatnám azt, hogy egyből ott legyünk, és ha végeztünk meg teleportálnánk haza :D
Pihenünk, tévézünk, lustálkodunk. Annyira ránk fér, legalábbis ránk, mint felnőttekre...
Utolsó kommentek