Era naplója

Olyan nagyon gyorsan megy az idő.... Szalad, de hova?

A hétvége majdnem remek volt, csak kár, hogy apa végig dolgozott :( Barnussal mindkét nap voltunk a Halesz-ban, és persze Myra sem maradhatott otthon. Olyan jó idő volt, főleg szombaton, ezt nem hagyhattuk ki. A fa királya (alias Barnabás) a fél délutánt a fákon, a másik felét a fák közötti szaladgálással töltötte.
Érdekes látni, hogy semmiféle problémát nem okoz neki becsatlakozni egy meglévő gyerekcsoportba, sokszor nagyobbakhoz. De leginkább ő maga kezdeményezi a csoportosulást, maga köré gyűjtve a kis társakat, hogy vezényelhessen nekik. Tiszta anyja, na :D

Myra úgy elfáradt mindkét nap, hogy a hazaérkezéskor estig bevackolta magát a plédjére, és max csak a fejét emelte fel, ha számára érdekes dolog történt. Hihetetlen, hogy mennyit tud futni :)

Lassan talán sikerül arról is leszoktatni, hogy otthon végezze a dolgát. Istenem, micsoda megkönnyebülés lenne nekem!
Mióta Patrikkal felosztottuk igazából kettőnk között a sétáltatási rendet, azóta mint ha megszokni látszana a rendszert, és minden alkalommal, többször is pisil lent. A nagydolog még nem mindig sikerül, na de hát ki tudna parancsra kakilni??? :D
Ma reggelre pl nem volt semmi a nappaliban! Patrik le is vitte reggel (az az övé, meg a suli utáni; az estit én nyertem), többször is könnyített magán. A hétvégi hosszú túrák is jót tettek vele, na meg az alvókájával ;)

Említésre méltó még, hogy készítettem zöldborsópürét, ami valami mennyei csemege lett! Ezt eszem abonetthez, húshoz, mindenhez :)

Ja, és majdnem elfelejtettem, mérlegeltünk is - ismét eltelt 2 hét...
Össz mínusz kg: 6,4 kg
Össz mínusz cm: 27 cm

Igaz, a két hete mért súlyhoz képest ez "csak" 1,4 kg mínusz, de ettől is boldog vagyok! Ha meg a centiket nézem... Nos, az látszik is a nadrágjaimon, némelyik lötyög rajtam, a régen elfeledetteket simán felveszem, és az öveimre is új lukakat kellett fúrni. ÉLJEN AZ ÉLETMÓDVÁLTÁS!!! :D

Tegnap hatalmas boldogság kerített hatalmába! Történt ugyanis hogy nadrágot szerettem volna venni magamnak, és nézzenek oda, jó volt rám a 31-es méret! Még talán lehetett volna 30-as is, ha lett volna...

Ezen aztán felbuzdulva vettem egy felsőt is, egy tulajdonképpen nyári felsőt, merthogy ujjatlan, és csipke a hátulja ;) Nagyon csini, de még mennyire az lesz, ha elérem a kitűzött célom! Sálálálá, szép az élet, csak meg kell érte küzdeni!

Naná hogy nem mentünk se uszodába, és tulajdonképpen sehova sem hétvégén. Annyira nagyon lusta - vagy inkább fáradt? - voltam... Mondjuk áldom az eszem, és nem harangoztam be előre a lurkóknak, így csak magamnak tartoztam elszámolással e téren.

És amúgy ma sem tudok magamhoz térni, már alapból fejfájással ébredtem... Érzem, hogy az egész napom tiszta gáz lesz, pedig hosszú és gyötrelmes hét vár rám, amit ma kell megalapozni. Erre apa ma felhív, hogy otthon marad pár napot, tegyek én is így. Na, mindenre lesz lehetőségem a héten, ami a szívás kategória - erre pont nem :( 
Majd legközelebb összehozzuk. Legközelebb a nyaraláskor...

Barnus készül a farsangra, katona lesz :) Patrik is izgul, csak ő már másként, disco van a felsősöknek, nem holmi beöltözéses teadélután :D 

És hol is tartok a nagy fogyókúra versenyben? -2,2 kg, és azt most nem összegeztem, hogy ez centiben mit takar...
Múlt héten a lustaságom győzött, és csak 2 tornát nyomtam. Igaz, abból az egyik hősiességem jeleként reggel!!! Kész rémálom volt felkelni, de az utána lévő kellemes, énmártettemvalamit érzés elkísért egész nap. 
Ezzel az opcióval mindenesetre óvatosan bánok, nem nekem találták ki a reggeleket :) Egyébiránt én tényleg akarok időt szakítani rá, természetesen az ésszerűség keretein belül, de olyan nehéz. És ez most nem csak duma... Hazaérek jó esetben fél hatra, bevásárlás, kaja, gyerekek, hét vége felé már mosás/vasalás, persze plusz napi takarítás... Kinek van kedve 10 órakor nekiállni bárminek is? Amíg a srácok fent vannak, esélytelen, hogy bármit is nyomjak. Elképzelem, ahogy Barnus végig anya nézd, anya inkább így csináld, anya kérek inni, anya-anya-anya... :D

Fiaim születése előtt mindig is vékony voltam - talán túlságosan is. Ehettem akármennyit, nem híztam egy cseppet sem. Nem tudtam, milyen az, ha nem vagyunk magunkkal megelégedve, ha másmilyen alakra vágyunk.
Aztán megszületett Patrik, és az évek során szépen lassan növekedtem én is. Barnussal már nem kis felesleggel indultam neki azoknak a csodás hónapoknak, hogy még jobban szaporítsam a kilóim számát.

Tulajdonképpen számomra is meglepő, hogy én, aki egész gyerek-, és fiatalkoromat versenysporttal töltöttem, milyen lusta is vagyok... Próbálkoztam már sokféle diétával, kúrával, sikeresen, majd sikertelenül. Mindig leadtam sokat, ami vissza is jött, sokszor sokszorosan...

Tavaly január elsején kezdtem bele ismét, és most szándékosan nem mondok sem diétát, sem kúrát, mert ugyan elcsépelt szó, de leginkább életmódot váltottam. 
Kevesebb, vagyis inkább semmi szénhidrát, annál több saláta, zöldség és hús, na és persze a korábbi halálra-zabálásokhoz képest töredék mennyiséggel.
Sikerült 5 hónap alatt 14 kilótól megszabadulni, ami határtalan örömmel töltött el! Így hát elengedtem magam...
Nem, nem ment vissza az összes leadott kiló, tartottam vagy fél évig, majd pont egy hete 4 kilóval többet mutatott a mérleg.

Így érkeztem el oda, hogy most hétfőtől ismét belevágtam!

Amit tudok: nem akarok éhezni, olyat akarok csinálni, amit nem hagyok abba, ha meg van a várt eredmény! Nem fogok napi kalóriát számolni, halálra edzeni magam.

Amit tettem a héten, hogy tornáztam már 3x (Norbi duci tréning, RR 40 perc teljes átmozgatás 2x) - izomláz a köbön :)
Ehhez jön majd szándékaim szerint heti egy uszoda a srácokkal, tavasszal pedig futás és fitnesz park.

Hetente egyszer mérem magam, és nem csak súly, hanem cm-ben is. A cél adott, a kitartásom jelenleg törhetetlen - csak maradjon is így! :)

Mivel ez a mozgás már most több, mint amennyit az elmúlt 5 évben tettem, magamnak garantáltam az eredményt :D

Még egy dolog, ami motiválhat - és fog is: regisztráltam Nono 8.nagy fogyókúra versenyére is :)