Naná hogy nem mentünk se uszodába, és tulajdonképpen sehova sem hétvégén. Annyira nagyon lusta - vagy inkább fáradt? - voltam... Mondjuk áldom az eszem, és nem harangoztam be előre a lurkóknak, így csak magamnak tartoztam elszámolással e téren.
És amúgy ma sem tudok magamhoz térni, már alapból fejfájással ébredtem... Érzem, hogy az egész napom tiszta gáz lesz, pedig hosszú és gyötrelmes hét vár rám, amit ma kell megalapozni. Erre apa ma felhív, hogy otthon marad pár napot, tegyek én is így. Na, mindenre lesz lehetőségem a héten, ami a szívás kategória - erre pont nem :(
Majd legközelebb összehozzuk. Legközelebb a nyaraláskor...
Barnus készül a farsangra, katona lesz :) Patrik is izgul, csak ő már másként, disco van a felsősöknek, nem holmi beöltözéses teadélután :D
És hol is tartok a nagy fogyókúra versenyben? -2,2 kg, és azt most nem összegeztem, hogy ez centiben mit takar...
Múlt héten a lustaságom győzött, és csak 2 tornát nyomtam. Igaz, abból az egyik hősiességem jeleként reggel!!! Kész rémálom volt felkelni, de az utána lévő kellemes, énmártettemvalamit érzés elkísért egész nap.
Ezzel az opcióval mindenesetre óvatosan bánok, nem nekem találták ki a reggeleket :) Egyébiránt én tényleg akarok időt szakítani rá, természetesen az ésszerűség keretein belül, de olyan nehéz. És ez most nem csak duma... Hazaérek jó esetben fél hatra, bevásárlás, kaja, gyerekek, hét vége felé már mosás/vasalás, persze plusz napi takarítás... Kinek van kedve 10 órakor nekiállni bárminek is? Amíg a srácok fent vannak, esélytelen, hogy bármit is nyomjak. Elképzelem, ahogy Barnus végig anya nézd, anya inkább így csináld, anya kérek inni, anya-anya-anya... :D
Utolsó kommentek