Era naplója

Olyan nagyon gyorsan megy az idő.... Szalad, de hova?

A hétvége majdnem remek volt, csak kár, hogy apa végig dolgozott :( Barnussal mindkét nap voltunk a Halesz-ban, és persze Myra sem maradhatott otthon. Olyan jó idő volt, főleg szombaton, ezt nem hagyhattuk ki. A fa királya (alias Barnabás) a fél délutánt a fákon, a másik felét a fák közötti szaladgálással töltötte.
Érdekes látni, hogy semmiféle problémát nem okoz neki becsatlakozni egy meglévő gyerekcsoportba, sokszor nagyobbakhoz. De leginkább ő maga kezdeményezi a csoportosulást, maga köré gyűjtve a kis társakat, hogy vezényelhessen nekik. Tiszta anyja, na :D

Myra úgy elfáradt mindkét nap, hogy a hazaérkezéskor estig bevackolta magát a plédjére, és max csak a fejét emelte fel, ha számára érdekes dolog történt. Hihetetlen, hogy mennyit tud futni :)

Lassan talán sikerül arról is leszoktatni, hogy otthon végezze a dolgát. Istenem, micsoda megkönnyebülés lenne nekem!
Mióta Patrikkal felosztottuk igazából kettőnk között a sétáltatási rendet, azóta mint ha megszokni látszana a rendszert, és minden alkalommal, többször is pisil lent. A nagydolog még nem mindig sikerül, na de hát ki tudna parancsra kakilni??? :D
Ma reggelre pl nem volt semmi a nappaliban! Patrik le is vitte reggel (az az övé, meg a suli utáni; az estit én nyertem), többször is könnyített magán. A hétvégi hosszú túrák is jót tettek vele, na meg az alvókájával ;)

Említésre méltó még, hogy készítettem zöldborsópürét, ami valami mennyei csemege lett! Ezt eszem abonetthez, húshoz, mindenhez :)

Ja, és majdnem elfelejtettem, mérlegeltünk is - ismét eltelt 2 hét...
Össz mínusz kg: 6,4 kg
Össz mínusz cm: 27 cm

Igaz, a két hete mért súlyhoz képest ez "csak" 1,4 kg mínusz, de ettől is boldog vagyok! Ha meg a centiket nézem... Nos, az látszik is a nadrágjaimon, némelyik lötyög rajtam, a régen elfeledetteket simán felveszem, és az öveimre is új lukakat kellett fúrni. ÉLJEN AZ ÉLETMÓDVÁLTÁS!!! :D

Tulajdonképpen elérkeztünk egy olyan szakaszba az életünkbe - ami talán még sose volt -, hogy nem történt tényleg semmi említésre méltó sem. Persze zajlik az élet, suli van meg ovi, és mi is dolgozunk, de valahogy elkerült most bennünket az a velünkmindigtörténikvalami érzés.

Szorgalmasan eszem a szénhidrátmentes, ellenben nagyon egészséges kajákat :) Nagy szerencsém van azzal, hogy imádom a zöldségeket, nyersen-főve-párolva-mindenhogyan, a salátákat. Ja, és a csirkehús a kedvencem. Meg hát ugye rákattantam a köles-kuszkusz világra is - isteni köleskoch-ot készítettem például.

Nos igen, az meg hirtelen eszembe jutott, hogy az első mondatomat egyből meg is cáfolom, mert apának szülinapja volt :) Isteni Sacher tortát sütöttem, amiből aztán hősiesen jól nem is ettem. Bővítettük a Zippo gyűjteményét is pár darabbal, asszem örült neki. És vacsizni is elvittem szombaton még, de ezek a dolgok igazából annyira egyszerűnek tűnnek, hogy szinte eszembe se jut, amikor valakinek mesélni kellene róla, hogy történt e valami velünk...

Az meg, hogy megjött a jó idő két  dologra ösztönöz. Az egyik, hogy hihetetlen akarás van bennem az iránt, hogy csatangoljak a jó levegőn. A másik pedig a félelmem az irányba, hogy megmutatta magát már a jó idő, de jön még kutyára dér - meg ránk is :D

Naná hogy nem mentünk se uszodába, és tulajdonképpen sehova sem hétvégén. Annyira nagyon lusta - vagy inkább fáradt? - voltam... Mondjuk áldom az eszem, és nem harangoztam be előre a lurkóknak, így csak magamnak tartoztam elszámolással e téren.

És amúgy ma sem tudok magamhoz térni, már alapból fejfájással ébredtem... Érzem, hogy az egész napom tiszta gáz lesz, pedig hosszú és gyötrelmes hét vár rám, amit ma kell megalapozni. Erre apa ma felhív, hogy otthon marad pár napot, tegyek én is így. Na, mindenre lesz lehetőségem a héten, ami a szívás kategória - erre pont nem :( 
Majd legközelebb összehozzuk. Legközelebb a nyaraláskor...

Barnus készül a farsangra, katona lesz :) Patrik is izgul, csak ő már másként, disco van a felsősöknek, nem holmi beöltözéses teadélután :D 

És hol is tartok a nagy fogyókúra versenyben? -2,2 kg, és azt most nem összegeztem, hogy ez centiben mit takar...
Múlt héten a lustaságom győzött, és csak 2 tornát nyomtam. Igaz, abból az egyik hősiességem jeleként reggel!!! Kész rémálom volt felkelni, de az utána lévő kellemes, énmártettemvalamit érzés elkísért egész nap. 
Ezzel az opcióval mindenesetre óvatosan bánok, nem nekem találták ki a reggeleket :) Egyébiránt én tényleg akarok időt szakítani rá, természetesen az ésszerűség keretein belül, de olyan nehéz. És ez most nem csak duma... Hazaérek jó esetben fél hatra, bevásárlás, kaja, gyerekek, hét vége felé már mosás/vasalás, persze plusz napi takarítás... Kinek van kedve 10 órakor nekiállni bárminek is? Amíg a srácok fent vannak, esélytelen, hogy bármit is nyomjak. Elképzelem, ahogy Barnus végig anya nézd, anya inkább így csináld, anya kérek inni, anya-anya-anya... :D

Pár nap alatt tulajdonképpen nem történt velünk semmi, mégis sok minden :)

Barnussal suliba voltunk iskolanyitogató foglalkozáson. Ez volt a második, amin részt vettünk. Nekünk sok újdonság nincs ebben, hiszen Patrik is oda jár, így nem is kérdés, hogy a kis manó is ebbe az intézménybe megy. Mielőtt kezdődött volna a program (ilyenkor a gyerekek elvonulnak a tanító nénikkel az osztálytermekbe, és játszanak - most éppen álarcot készítettek, nekünk pedig roppant unalmas iskola és tanító bemutatkozásokat tartanak) Barnus lelkére kötöttem, hogy jól nézze meg a tanító párosokat, mert neki kell döntenie, hogy kiket szeretne a tanítóinak :) Természetesen a maga kis módján azt válaszolta a délután végén, hogy neki mindegyik tanító néni tetszik :P
Érdekes egyébként, Patrik egyből kiválasztotta a számára megfelelő párost már az első alkalommal, és szerencsénkre nekünk is egyezett a véleményünk. Nos, most nehezebb helyzetben vagyunk, Barni nem volt ennyire határozott, ami meglepő, mert általában pedig az - nagyon is. Mondjuk az egyik páros Patrik tánc, a másik pedig a dráma tanára. Szerinte kedvesek, ámbár azt nem tudta megmondani, hogy mi a nevük :O Végül is még csak fél éve tanítják őt :D

A hét második felében készítettem rozmaringos csirkét kuszkusszal, ma pedig paradicsomos fokhagymás zöldséges csirkét kölessel - az egészség és fogyókúra jegyében, ugye. Nekem bejött mindkettő, Patriknak is, aminek kifejezetten örülök, mert ha tehetné hamburgert enne gyros-al, desszertnek pedig pizzát :D Barnusunk persze meg sem kóstolta, szerinte nem volt jó szaga... Apának pedig inkább nem is kínáltam ;)

Holnapra tervezem hogy uszodába megyünk, ámbár ezt múlt vasárnapra is így gondoltam. Mondjuk most nincs csúszós út, sem farkasordító hideg sem, így talán több kedvem lesz. Vagyis igazából kedvem lenne, csak valahogy megoldhatnám azt, hogy egyből ott legyünk, és ha végeztünk meg teleportálnánk haza :D

Pihenünk, tévézünk, lustálkodunk. Annyira ránk fér, legalábbis ránk, mint felnőttekre...