Az elmúlt időszakunkat kimondatlanul is ugyanúgy értékeljük mindketten, egy hullámvasúton utaztunk mindig is, melynek nemrég értünk a legmélyebb völgyébe. Hibáztam, hibáztunk sokat. Vannak közte banális kis apróságok, és megbocsájthatatlannak tűnő bűnök is. Mégis túlléptünk rajta - minden tiszteletem a választottamé -, átértékeltük a közös életünket, és bár még hosszú az út, de együtt megyünk rajta tovább. Fel kell építenünk valami újat, közösen.
Nem volt könnyű eljutni oda, ahol most tartunk, és nem is tudom, hogy érkeztünk ide... Csodálom, és tisztelem életem párját, nem tudom, hogy én meg tudtam volna egyáltalán bocsájtani, ahogyan ő tette. Azóta sokkal jobban felnézek rá, becsülöm. Persze a rossz időszakok azóta sem kerültek el bennünket, például lélekben pocsék karácsonyom volt.
Az élet olyan rövid, és ez most nem csak üres frázis! Annyi mindenen mentünk már közösen át, és nem mellesleg a tizenkét év az tizenkét év. Nem lehet egyik napról a másikra sutba dobni, igenis érdemel annyit, hogy próbálkozunk.
Hogy mi lehet az örök szerelem titka, azt szerintem nincs élőlény a földön, aki meg tudná mondani. Hogyan lehet feléleszteni a tüzet újra? Gondolkodom rajta erősen, hogy hogyan is történt, de most határozottan ki merem állítani, hogy újra szerelmes lettem a férjembe!
Egy közös élmény, kicsit több kedves szó, szerelmes üzenet, és úgy érzem, megremeg a szívem, ha meghallom a telefonom üzenetjelző hangját. Megmosolyogtat, könnyeket csal a szemembe a sok kedves szava, boldogan vár, és tudtomra adja, hogy hiányzok neki, ha nem vagyok vele. Boldog vagyok!
Hogy miként jutottunk ide, ebbe az idilli állapotba, az örök rejtély marad számomra, nem gondolkozok, csak egyszerűen élvezem...
Persze a gyarló ember mindig a rosszat keresi a jóban, de ki az, akinek nem fordul meg a fejében, hogy meddig lesz ez így? Vajon ellaposodik ez is, és visszazökkenünk a nyúzott mókuskerekünkbe, ahol a fáradtságtól már csak megbántani tudjuk egymást este? Ahol azon is veszekszünk, aminek semmi jelentősége...
Táplálni akarom a tüzet, örökre égetni! Ez a nagy küldetés nekem most, mert még egyszer nem engedem el, örökké fogom a kezét!
"Te vagy a tükör, hol magamra látok;
az ablak: abból nézem a világot,
s labirintus: mindig benned járok."
Utolsó kommentek