Valószínűleg nem váltom meg a világot azzal a kijelentésemmel, hogy utálom a hétfő reggelt! Tulajdonképpen elmondható rólam nagy általánosságban, hogy minden reggelt utálok! Nem szeretek felkelni, én az a tipikus "csakmégötpercetkérek" visszaalvós fajta vagyok... Képes vagyok egy órán keresztül csak még 5 percet aludni, hogy aztán rohanhassunk, veszekedhessek a gyerekekkel, hogy siessenek, öltözzenek. Tudom, ez nem szép dolog, de hát mutasson nekem valaki olyat, aki tökéletes :)
Persze ma sem volt ez másként. Barni cipőfűzője kifűződött, amit nem tudtam visszatenni, mert kész műtét lett volna a folyamat (és nem azért, mert béna lennék, hanem mert a kutya korábban lerágta róla a 'végét') a kajám a hűtőben hagytam, amiért vissza kellett menni (és mivel ugye nem ehetek holmi büfés gyorskaját, hát vinnem kell), a lift nem volt jó - és miért is ne, ugye a kilencediken lakunk. Barnusom lelkesen szaladt lefelé mind a kilenc emeleten, plusz a magasföldszint ugye, ami arra volt jó, hogy a 700 méterre lévő oviba vezető útra már elfáradt :D Kérem szépen, a hétfő reggel neki is hétfő reggel!
Természetesen nem vártam sokat, tudtam, hogy jeget is kell kaparnom - kesztyű nélkül, merthogy azt otthon hagytam ügyesen.
A 0-ás havas-jeges volt, mindenki töszörgött, mert ha csillog, az már piros riasztás...
Mindent egybevetve: csak pozitívan szabad gondolkoznom, a hét maga ennél már csak jobb lehet!
Utolsó kommentek