Joggal kérdeznétek, hogy végre arra adtam e a fejem, hogy a 'fogyókúrám' mellett sportoljak is valamit, de a válaszom az lenne, hogy nem minden rólam szól :)
Habár sportoló múltra tekinthetek vissza, amire büszke is vagyok, sajnos manapság nem jut időm rá. Igen, közhelyes, de ez a teljes valóság. És nevezhettek lustának is, de ha az lustaság, hogy amikor 6-kor hazaesek, főzök, másnapra készítem a gyerekeket, mosok, takarítok, kutyát rendezek, ésatöbbiésatöbbi - ezután engedtessék már meg nekem, hogy berogyjak inkább az ágyamba..
Esetünkben most a kiskamasz elsőszülöttünkről lehet érdemben nyilatkozni. Tavaly járt kosarazni, hiszen a városunk adottságaiból bőven merítkezhetünk élsportok tekintetében, és a magasságát illetően ideális választásnak tűnt. De jött a nyár, edzés nem volt, mert nyári szünetben miért is lenne... Szeptemberben újra kezdtük, immáron más csapatban, más edzővel, korosztályos társaival. Na de ugye nyár után minden mozgás kimerítő, és az edző bácsi nem kímélte a kis lurkókat. Mégis a legnagyobb gond a pénteki edzés körül volt fellelhető, hiszen Patrik inkább a kis társai közé kívánkozott volna, mert hát a csoportos x-box és számítógépes játszás sokkal vonzóbb, mint holmi mozgás. Először csak egyszer-egyszer telefonált azzal, hogy nincs kedve menni, majd szinte mindig. Erőltetni nem akartuk, így ez abbamaradt.
Aztán meg az iskolai eredményei sem túl fényesek, mondjuk úgy, hogy arra nem számítok, hogy a Menza Klubtól megkeresést kapunk csatlakozásra :D Így annyiban maradtunk, hogy tanuljon, legyen erre nagyobb fókusz, majd meglátjuk. Persze a tanulás nem lett jobb, hiába minden csel, szigor...
Pár hete aztán tagtoborzás gyanánt a VVSI elvitte az osztályt Agárdra, hogy ismerkedjenek meg a kajak, kenu és evezés rejtelmeivel. Patrik iszonyat lelkesen jött haza, és mindenáron az evezést pedzegette. Persze már hozott magával jelentkezési lapot is - nem teketóriáznak :)
Úgy alakult aztán, hogy egy másik osztálytársának is megtetszett a lehetőség, így anyukával összefogva, hétfőn mentek is az első edzésre.
Természetes elmeséltem a fiatalúrnak, hogy nehogy azt képzelje, hogy ez olyan tingli-tangli móka, keményen kell dolgozni, nem csak szórakozás lesz ez. Aztán hazaérkezett az első edzésről, és iszonyat boldogságban volt, hogy nem is olyan nehéz, meg érdekes, meg hamarosan vízre szállnak... Egy szó mint száz, lelkes volt! És azóta is az, pont ma két hete, hogy elkezdte.
Úgy látom, menni fog, élvezi, és persze ez a lényeg! Én pedig boldog vagyok, hogy végre talált valamit, ami érdekli a számítógépen és x-box-on kívül :D
Utolsó kommentek