Era naplója

Valószínűleg nem váltom meg a világot azzal a kijelentésemmel, hogy utálom a hétfő reggelt! Tulajdonképpen elmondható rólam nagy általánosságban, hogy minden reggelt utálok! Nem szeretek felkelni, én az a tipikus "csakmégötpercetkérek" visszaalvós fajta vagyok... Képes vagyok egy órán keresztül csak még 5 percet aludni, hogy aztán rohanhassunk, veszekedhessek a gyerekekkel, hogy siessenek, öltözzenek. Tudom, ez nem szép dolog, de hát mutasson nekem valaki olyat, aki tökéletes :)

Persze ma sem volt ez másként. Barni cipőfűzője kifűződött, amit nem tudtam visszatenni, mert kész műtét lett volna a folyamat (és nem azért, mert béna lennék, hanem mert a kutya korábban lerágta róla a 'végét') a kajám a hűtőben hagytam, amiért vissza kellett menni (és mivel ugye nem ehetek holmi büfés gyorskaját, hát vinnem kell), a lift nem volt jó - és miért is ne, ugye a kilencediken lakunk. Barnusom lelkesen szaladt lefelé mind a kilenc emeleten, plusz a magasföldszint ugye, ami arra volt jó, hogy a 700 méterre lévő oviba vezető útra már elfáradt :D Kérem szépen, a hétfő reggel neki is hétfő reggel!

Természetesen nem vártam sokat, tudtam, hogy jeget is kell kaparnom - kesztyű nélkül, merthogy azt otthon hagytam ügyesen.

A 0-ás havas-jeges volt, mindenki töszörgött, mert ha csillog, az már piros riasztás...

Mindent egybevetve: csak pozitívan szabad gondolkoznom, a hét maga ennél már csak jobb lehet!  

Fiaim születése előtt mindig is vékony voltam - talán túlságosan is. Ehettem akármennyit, nem híztam egy cseppet sem. Nem tudtam, milyen az, ha nem vagyunk magunkkal megelégedve, ha másmilyen alakra vágyunk.
Aztán megszületett Patrik, és az évek során szépen lassan növekedtem én is. Barnussal már nem kis felesleggel indultam neki azoknak a csodás hónapoknak, hogy még jobban szaporítsam a kilóim számát.

Tulajdonképpen számomra is meglepő, hogy én, aki egész gyerek-, és fiatalkoromat versenysporttal töltöttem, milyen lusta is vagyok... Próbálkoztam már sokféle diétával, kúrával, sikeresen, majd sikertelenül. Mindig leadtam sokat, ami vissza is jött, sokszor sokszorosan...

Tavaly január elsején kezdtem bele ismét, és most szándékosan nem mondok sem diétát, sem kúrát, mert ugyan elcsépelt szó, de leginkább életmódot váltottam. 
Kevesebb, vagyis inkább semmi szénhidrát, annál több saláta, zöldség és hús, na és persze a korábbi halálra-zabálásokhoz képest töredék mennyiséggel.
Sikerült 5 hónap alatt 14 kilótól megszabadulni, ami határtalan örömmel töltött el! Így hát elengedtem magam...
Nem, nem ment vissza az összes leadott kiló, tartottam vagy fél évig, majd pont egy hete 4 kilóval többet mutatott a mérleg.

Így érkeztem el oda, hogy most hétfőtől ismét belevágtam!

Amit tudok: nem akarok éhezni, olyat akarok csinálni, amit nem hagyok abba, ha meg van a várt eredmény! Nem fogok napi kalóriát számolni, halálra edzeni magam.

Amit tettem a héten, hogy tornáztam már 3x (Norbi duci tréning, RR 40 perc teljes átmozgatás 2x) - izomláz a köbön :)
Ehhez jön majd szándékaim szerint heti egy uszoda a srácokkal, tavasszal pedig futás és fitnesz park.

Hetente egyszer mérem magam, és nem csak súly, hanem cm-ben is. A cél adott, a kitartásom jelenleg törhetetlen - csak maradjon is így! :)

Mivel ez a mozgás már most több, mint amennyit az elmúlt 5 évben tettem, magamnak garantáltam az eredményt :D

Még egy dolog, ami motiválhat - és fog is: regisztráltam Nono 8.nagy fogyókúra versenyére is :) 

...Kezdjük!

Ámbár nem ez lesz életem első blogja, azért mégis illene legalább utalnom is némi előzményre.

Élnék a gyanúperrel, hogy nem én vagyok az egyedüli áldozat ebben a galád világban, ahol is a freeblog kiszúrt velem...
Barnusom első éveit, és mellette kiscsaládunk mindennapjait tártam a nyilvánosság elé. Történéseinket, örömünket-bánatunkat, életünk jelentős vagy éppen csak említésre méltó mozzanatait, képeit.
Nos, jelenleg azon vagyok, hogy valamilyen megoldást találjak arra, hogy a freeblog-os temérdek bejegyzésemet kimentsem akárhogyan, úgyhogy aki tud bármi megoldást erre, az ne kíméljen, kérem! ;)

A mi kis családunk egy teljesen szokványos Mézga Család:

• Apa-anya
• Gyerekek
  • Egy majdnemtizenkét éves kiskamasz fiú - Patrik
  • Egy iskolába készülő majdnemhatéves - Barnus
  • Egy véreb, aki mégse az lett - Myra

És a jövő? Csöppet sem szokványos tekervényeim aktuális gondolatait próbálom majd megosztani elsősorban magamnak, magunknak.

Hajrá!